Tél-ősz

Ráhullt a Tél az Őszre
És egymást átölelte!

Egyik reggel a kislányommal a suliba sietve észreveszem:a földön a hó,a lehullott levelekkel,egymáson,egymásba hajolva,egymásba borult a két évszak,megfogták egymás kezét,sőt átölelték egymást.Szép,csodálatos,szeretik egymást,átveszik egymástól a stafétát,az Időt.A pillanat:amikor egy kicsit együttmaradnak és aztán elbúcsuznak...
Szeretem ezt a két évszakot,nagyon-nagyon...Pedig egyre hidegebb van és fúj a szél,és mégis gyönyörű amikor az Ősz öltöztei a fákat,az erdőt,a tájat,megfesti.Ráleheli a sárgát, barnát,bíbort,vöröset,rozsdásat,szépet.A levelek megöregszenek,ráncai szépen ereznek,színesen.Ívesen lehullanak,s az utcán együtt zörögnek.Ez a legszebb változás az évszakok időjárásában,nagyon szép elmúllás,természetes,élő,érző...a föld ölébe hullasztja megőszült függönyét a megérett öreg,szép Ősz.S ottmaradnak a csupasz levetköztetett Fák,csórén,fázósan állnak megmeredve,a fölbe gyökerezve...Csendben...Várva valamire,valakire!Télre.A másik szépre.Aki fehér takarót ölt rájuk,tisztát,csillogót,ezüstöset,vakítót,fagyasztót...Havat!Szeretem a telet,akkor is ha hideg,talán akkor igazán.Gyermekkoromban sok havat átéltem,boldog voltam,szánkóztam,hógomolyáztam,s ha a Mikulás egy narancsot hozott s kis csokit az is finom volt,jó volt,elég volt!Szeretem a Karácsonyt!Mindig szerettem belesni a házak ablakán,megkukucsálni a karácsonyfa fényét,a másét,a szoba melegét,a Tél melegségét.Télen befelefordulunk,magunkban,ott melegedünk,ott van a kis fényecske,a Nap melege...
Pár napja az égről leszállingóztak a hópihék,angyalka szárnyakon,ráhulltak lelkünkre,megvilágítják bensőnket,és felébred a magunk,egy pici lángocska,tiszta őszinte fényünk,melegünk...S szeretünk!