Madárkám
megbolondulok érted
bekalitkázlak
és a mélyembe viszlek,
belém merítlek,
mezítlen csendben
SZERETLEK!
Sejted sejtemben
szemem szemedben
lelkem lelkedben
kezem kezedben
ölem öledben...
ÉREZLEK!
Medrem medredben
fényem fényedben
énem énedben
tükröm tükrödben
szépem szépedben
FÉNYEZLEK!
Vérem véredben
hangom hangodban
szavad szavamban...
Folyóm folyódban
óceánsátorban
szerelem barlangban
ÖLÖLLEK!
szendeszerelmed
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nem tudom, méltóak-e szavaim Hozzád, hogy megszólaljak itt Nálad?
Csak egy picike bíztatást küldenék: csodálatosan írsz! Szent(séges) minden érzelmed! Annyira, de annyira önzetlen a szereteted, érzésed, fényezésed és ölelésed Kedves Szende. Annyira ritka. Szerencsés vagy, és még szerencsésebb a szerencsés múzsád :) Légy mindig-mindig-mindig boldog! Tiszta szívből kívánom: Léna.
Kedves Léna!Ez olyan szép név!
:)Én már vártam,szavaid...Miért ne lennének méltóak?!Sőt,nagyon is azok,köszönöm!
Én is olvaslak,ez a
" szeretetkör"kezd a szenvedélyemmé vállni...
És köszönöm,jól esik bíztatásod.TE is gyönyörűen írsz!
A gyerekekre néha rácsodálkozok,hogy milyen önzetlenül tudnak szeretni.Persze a szerelem az magába húz mint az Őrvény.Szeretek szeretni,nemcsak szerelemmel,hanem tiszta gyermek szívvel,erőssen:)
S a boldogságom néha szomorúságomba hajlik,s olykor szenvedésem boldogságomba bújik!Ott ölelkeznek bennem mintha gyermekecskéim lennének a lelkemnek...s a szeretetnek.
Ölelés:)
Megjegyzés küldése