Dunával hömpölygő gondolataim

Egy forróhullám érkezett a Tengernyárral,ég a levegő,levegő az ég...Nem eszem csak mannát képzelek tápláléknak,gombócként megakad szívem tájékán,nyelem a levegőt mely lelkeket szállítgat,s szállok a varázslattal,finom és nem finom áramlatok érkeznek,fogadom őket...Édes keserűség.ÉLet.
Éber álom!Szeretlek,szenvedek,létezek.
ÉL,lelem,élelem...
Lelem eledelem...
Érdekes,nem nyelem,kenyerem nincsen,nem sütöttem...
Csak gyermekkoromban nagymamám kemencében sült kenyere
gömbölyítette arcocskámat,
s szomjúságomat a Kedves erdőségek forrása oltalmazta
s azóta is a víz,visz...folyik le torkomon,
a folyóson keresztülfolyik
s belecsurdogál
lelkem házába,
testembe.
Testembe,amelyben lelkemvilága viharzódik,
vagy csendbe hajlik,
csendhajlék.
Magamban göndörösvények,
ösvénygöröngyök hömpölyögnek...
Belémáramlik a lét.
~homok pörög szavaimra~
A testre leltem,
s lelkem nem börtöne,
lakója vagyok,
s már nem bánom...
akarom.
Megismerni magam~magom.
Az ember élete végéig mag-ával barátkozik.
Legnagyobb barátság!
Embertársaink segítségével,
kedvességekben,
nem kedveltségekben.
Lélek-zetekben...
Sóhaj!
Sóhajgok...
Hajamba temetem sóhajom,
arcomról sósízű könnycseppjeim
felszabadulnak a mélységtavamból.
S édes,ha csókban talál otthonra,
újra alámerül a mélységben.
~~~~~~~~~~~~~~
Nagy találkozás a mi folyónkal,
ami az életet folyja...
Két kis karommal átölelem,őt a Dunát,
felveszem ölembe egy öletnyit,
belemerek ölemmel,
keblemre folyik,
megsímogatjuk egymást,
érezzük egymást.
Érezzük,vagyunk,folyunk,
foglyunk lesz az érzés...
Szenvedések folynak velem szembe,
rengeteg
mindenki könnye folydogál velem szembe.
A világ sír,örömében,fájdalmában
úszok
s finom
sírok,
és belesírom magam,
kis könnycseppként úszok benne,
fenntart,
ringat,
éltet,
altat,
a Folyam.
Szomorúak,boldogok
mind itt folynak össze,
levíszik a sorsot,
a születéstől a beteljesedésig...
az örökkévalóságig.
~~~