2007. aug. 5.

Fáj-dalommal

Arcot ölt a gondolat
megérint,szélszárnyaló
bódulatban
szenderülök
Ülök
magamban
s fülemülét képzelek
hangokban játszódok
felemelő ég madaraim
Maradok
itt...
A holdban
csüng
könycseppem
kicsordul
s alászáll
az éjből
s fényt
szív
Napjából
apjából
emlékfáklya
fellobban

Fűrdik az árnyék
szép foltban s fáknak ajándékozom
én zöldem
pillangóknak
lillám
Fehérem a lélekistennek
Feketémet betakaró Éjnek
Sárguló lombomat
bölcsöreg Ősznek
Bíborulásom boruló Nyárnak
Kékellőségeim
visszalopom a
magasztos
szabadulás
Égnek
s véges testemet
belefektetem
a melegszívű
Földbe
szülőanyaméhbe,
szenderülőben.

Nincsenek megjegyzések: