Láttam egy patakot,
mely a Napocska fénysugarai
símogatása alatt csörgedezett.
És a Fák
mint öreg s örök ifjú jószágai az erdőnek,
suttogják az Élet imáját.
Lélekzik az Isten.
És harmatot könnyezik a rét.
És a kékséges Ég fecskéi
felcsípkedik
a harmatgyöngyöket
és visszadalolják
a Szabadságnak
Isten leheletét.
4 megjegyzés:
gyönyörűséges :)
Nem most olvasom először a versed... sokat képzeltem magam elé a világodat az elmúlt napokban, ill. nem is kellett képzelnem. egyszerűen magába szívott.
Köszönöm
Madárka madárkának:)
Kedves János,egy Nagy leheletben lélekzünk,Isten szívével érezünk...:)
Köszönöm
Megjegyzés küldése