2007. júl. 31.

Reggeli Lehelet


Láttam egy patakot,
mely a Napocska fénysugarai
símogatása alatt csörgedezett.
És a Fák
mint öreg s örök ifjú jószágai az erdőnek,
suttogják az Élet imáját.

Lélekzik az Isten.

És harmatot könnyezik a rét.
És a kékséges Ég fecskéi
felcsípkedik
a harmatgyöngyöket
és visszadalolják
a Szabadságnak
Isten leheletét.

4 megjegyzés:

kerecsen írta...

gyönyörűséges :)

János írta...

Nem most olvasom először a versed... sokat képzeltem magam elé a világodat az elmúlt napokban, ill. nem is kellett képzelnem. egyszerűen magába szívott.
Köszönöm

faj-dalom írta...

Madárka madárkának:)

faj-dalom írta...

Kedves János,egy Nagy leheletben lélekzünk,Isten szívével érezünk...:)
Köszönöm