s~írás

Úgy rám jön a sírás s az írás,hogy ki kell sírjam s írjam magamból,mint ahogy kifolyik a könny szememből,lelkemből kiszületik és kicsordul orcámra,mert fáj s dallá kell tennem,fájdalommá énekelnem,így kiírnom is kell,szavakba öntenem.
Érzelem~szavak...
Igen,meg kell találják egymást,talán így ér össze az Ég s a Föld,s lesz belőle FöldkereksÉg!Annak érezzük kereknek.(LÁtod?Kettős számban beszélek vagy érzek ill.írok és Neked,másadik személyhez szól.Fura,mert egyedüldögélésemben beszélgetek másadmagammal,nem vagyok egyedül,mindig vagyunk és így jó!:))

Szület~ős

Leírnám szásszor is a születést-szülésélményemet,mert jó belé kapaszkodni,jó újra élni boldogságmagzódásomat...Tovább adtam egy életet és még egyet és kívánom azt a kerekséget,gömbölyödő hasamat!Soha ,soha nem feledem...újra és újra megsímogatnám gondolatban.Te is belegömbölyödsz a magzathullámokkal az Univerzum lüktetésében,születésig fejlődő létrejövetelébe.És szálltok együtt magzatoddal a burokban ami végtelen szeretetmelengségben úszik és nő!Nő!Jön,jönni szeret hozzád, oly tisztasággal kívánja ezt édeslelkével,hogy a lebegő lélegzetvételei egyre erőssödnek és kívánják a levegőt,Őt az Isten leheletét,kint itt a színes világban láthatatlan éltető levegőért kiált a Tüdő!Ő, a léleklevegő szívója.Ó jajj Istenem! Valóban hatalmas erők szállnak meg a szülés eljövetelében.Te vagy és követned kell kicsinyed kiszeretnejövésének ritmusát,fájdalmakkal és feszítő nyítási akarásokkal jönni készül,kijönni.
Már jelezte többször,kopogtatott,kezecskéjével,lábacskájával,könyökével:fogok jönni!!
:)Míg jött,addig rengeteg ajtócskát kinyitott s édes lelkecskéjével,lélek~kezecskéjével.Teli teli szépséggel megkristályosodott világokat,szeretetházikókat,lélekbarlangokat,múltban felépített jövőképeket,anyaságos szeretetet.Ő a szerelemgyümölcs,mindig ott élt benned magocskája a te magocskádban...
Szerelmes voltam várandóságomba!Álldot állapotomba,boldogságomban...

Csendemben hajló

Amikor meghalok
akkor is hallok
Amikor meghalok
akkor is érzek
Amikor születek
akkor is hallok
Amikor születek
akkor is félek
Félek,érzek
élek,vérzek
fájok,fázok.
Fények,nesszek
évek,szépek!
Szédülök
fésülök
gubancom
fürösztöm
göndöröm
áztatom
fátyolom
álmodom
meghalok...
Csendemet
meghallom.

pillangólelkek

Te meg én

Fény felé...

"Fény felé fordulunk sötét idők árnyékában..."

Édes Magocskáim

Ti vagytok életmagomból
kiszakadt szép Magok,
s immár magatoktól is gurultok...

Hiányoztok
Messze vagytok
Édes Erdélyországban
Mama ölében bandukoltok

Édes magocskáim
Szép Testvérédesek
Hiányoztok
Nagyonig...

Ott vagytok
Játszadoztok
Egymás kis bőrét
megkarmoljátok
Játszadoztok
ölelkéztek
mosolyomban
nevetgéltek
sírásomban csiklintgattok,
hiányunkban
könnyecskéztek...

Édes gyermekeim
szeretgéltek
érzem,érzem
könnyezem
vérzem...

Jövök értetek!
csacsinszka Csinszkának és maszat Marcinak

Dunával hömpölygő gondolataim

Egy forróhullám érkezett a Tengernyárral,ég a levegő,levegő az ég...Nem eszem csak mannát képzelek tápláléknak,gombócként megakad szívem tájékán,nyelem a levegőt mely lelkeket szállítgat,s szállok a varázslattal,finom és nem finom áramlatok érkeznek,fogadom őket...Édes keserűség.ÉLet.
Éber álom!Szeretlek,szenvedek,létezek.
ÉL,lelem,élelem...
Lelem eledelem...
Érdekes,nem nyelem,kenyerem nincsen,nem sütöttem...
Csak gyermekkoromban nagymamám kemencében sült kenyere
gömbölyítette arcocskámat,
s szomjúságomat a Kedves erdőségek forrása oltalmazta
s azóta is a víz,visz...folyik le torkomon,
a folyóson keresztülfolyik
s belecsurdogál
lelkem házába,
testembe.
Testembe,amelyben lelkemvilága viharzódik,
vagy csendbe hajlik,
csendhajlék.
Magamban göndörösvények,
ösvénygöröngyök hömpölyögnek...
Belémáramlik a lét.
~homok pörög szavaimra~
A testre leltem,
s lelkem nem börtöne,
lakója vagyok,
s már nem bánom...
akarom.
Megismerni magam~magom.
Az ember élete végéig mag-ával barátkozik.
Legnagyobb barátság!
Embertársaink segítségével,
kedvességekben,
nem kedveltségekben.
Lélek-zetekben...
Sóhaj!
Sóhajgok...
Hajamba temetem sóhajom,
arcomról sósízű könnycseppjeim
felszabadulnak a mélységtavamból.
S édes,ha csókban talál otthonra,
újra alámerül a mélységben.
~~~~~~~~~~~~~~
Nagy találkozás a mi folyónkal,
ami az életet folyja...
Két kis karommal átölelem,őt a Dunát,
felveszem ölembe egy öletnyit,
belemerek ölemmel,
keblemre folyik,
megsímogatjuk egymást,
érezzük egymást.
Érezzük,vagyunk,folyunk,
foglyunk lesz az érzés...
Szenvedések folynak velem szembe,
rengeteg
mindenki könnye folydogál velem szembe.
A világ sír,örömében,fájdalmában
úszok
s finom
sírok,
és belesírom magam,
kis könnycseppként úszok benne,
fenntart,
ringat,
éltet,
altat,
a Folyam.
Szomorúak,boldogok
mind itt folynak össze,
levíszik a sorsot,
a születéstől a beteljesedésig...
az örökkévalóságig.
~~~

Hangya

Kis apró lény mely
ügyes és szorgalmas
örökmozgó,igyekvő
célját követve
kis állatka.
Törékeny érzéki ívekben
mássza a világot,
a lapit,
a követ,
a füvet,
a talajt,
a fát,
a hangyabolyt.
Csapatmunkás és
hűséges
gondolom.
Nem láttam őt pihenni,
mikor nyugszik le?
Talán este
a nagy szussz után,
Hogyan engedi el
hajszálvékony
izmocskáit lazítani?
És miképp táplálkozik?
Azt látni
mily roppant sok energiával
hordja a morzsát,
a hatalmas
bogár pajtást...
Csodálatra méltó
élet rejtőzik
piciny testecskében,
kis fekete kincs
a nagy univerzumban.
(2005 jún.)