Mennyország~pokol

Amikor azt hittem pokol az életem(pedig még tíz éves lehettem)akkor volt a mennyország!
Most hogy visszaemlékszem gyermekkorom országára,maga volt a mennyország!Boldog voltam!Egyedül voltam,illetve velem volt a Mindenség,a Természet,együtt lélegeztem az Istennel,itt a földön,a búzaföldeken,a bokrok tövében,a patakban,a finom illatú fűszőnyegben.Kergetőztem tündérekkel az erdőben,csak az illatukat éreztem de az is elég hogy velük legyek...
S hogy miért érezhettem mégis pokolnak?Mert a szüleim vakációban elvittek falura,nagymamámékhoz és ott magányos voltam,távol a várostól az osztálytársaktól,barátaimtól...se tévé,se semmi:(gondoltam akkor.Hála a jó Istennek gondolom most!Mert most a Nagy civilizációban a sok információk kavalkádjába beleszédülök és legszívesebben visszarohannék a múltba,a boldogságos magányomba.Akkor éltem igazán,tárt szívvel és tisztán,gyermeklélekkel,és hihetetlen szenvedéllyel átéltem azt a csodálatos életet,ösztönösen szerettem mindent...És amit ott kaptam,most megköszönöm a szüleimnek hogy oda vittek,Dálnokba,egy vérbeli székely faluba,gyönyörű emberek közé. A természet legszebb bölcsőjében ringatott,a legfinomabb gyümölcsökkel etetett...önzetelenül szeretett!
Ha behúnyom a szemem visszapörögnek az emlékek,tudom ha meghalok ide fogok visszarepülni:
Falu,nyár van és a forróságban ott zümmög az élet!
Még reggel"Szendike kész van a kakaóskávé!"(tejeskakaó) ,drága nagymamám főztje,a legfinomabb!A legédesebb!S nagymama is!
Délelőtt ott játszadoztam egyedül az udvaron,kis lakást rendeztem be magamnak a tornácon,aztán én voltam az anyuka is,a boltos és az orvos na meg a szomszéd is!Ja és ezek mind sose vesztek össze!:)Közben a hátsó udvaron a tyukok kapirgáltak s kóricáltak félig részegen az élettel s szagokkal teli,bódító meleg nyári levegőtől,és kotkodácsoltak s hangjuk beleolvadt a falu nyári zsongó csendjébe...Kormos,az öreg jó kutya,feketén ott sandított a pajta oldalában,kis árnyákban pihent,nem ugatott csak úgy potyára...szerettem neki friss vizet meríteni a kútból,jó hideget,finom vizet!Aztán tértem még kettőt az udvaron,mintha én lennék most itt a kicsi úrfi ,végigmértem az udvar rendjét s összeszedtem karincámba a tojásokat,mindig izgultam minél több legyen(mintha ez tőlem függne)hogy Nagyi örvendjen!:)De jajj nekem ha vajegy összetörött!Nagyi nem vajazta volna bugyutaságomat:))
S délben kivittem a kaszálóba nagytatának az ebédet.A poros úton mezítlább,csóré lábbal mentem,de szerettem,finom porszemecskék simogatták talpamat...A falu elfogyott hátam mögött teli öreg házikóival,delet szunyókálva,s előttem kikacskaringózott az út,a mezei út,mely az erdők, mezők felé vezetett,ahová a falu népe kiment dolgozni.Nagytatám Bodosba volt,az egyik lejtős kaszálón takarni,szénát száritgatni.Az oda vezető út igazi ösvény volt a paradicsomba,élt a természet!Isteni templomként magaslott ki egy sziklás dombocska,egy kissebb hegyecske,amiből a falu kitermelte agyagát,és köveit épitkezni,csak amennyire szükségük volt...(emlékszem egyszer apám ennek a hegyecske oldalába kivitt és felültetett Pistire a jó öreg lovunkra,akinek a szemeit mindig megcsodáltam,mert úgy nézett velük mintha ő lenne a legszelídebb,legbecsületesebb lény a világon,ő is volt!És erős,ŐS,HŐS...Pisti,de meg sirattuk amikor "elment" S ott ültem lóháton,kicsit büszkén...Én,Apám és Pisti!Isten felültetett a hátára minket és büszkén mutatta,milyen szépen terül el lábai alatt a világ,a természet,a legszebb Ősanyánk,bőlcsőnk,aki mindig átölel...s szeret,éltet!)
S miután föltekíntettem Isten szép,szabad oltárára,megerősödött szívvel baktattam tovább,egy patak jött szembe velem s épp mikor köszönék neki,lekanyarodik mellettem és tovább csordogál,ő Tanarok pataka,kicsi ér a Föld szíve tájékán,s nekem most az emlékem boldogságtól vérző pataka!(Egyszer a gyermekecskék,gátat építettek és medret vájtak,s kis medencét varázsoltak olyan természeteset melyikben a legtermészetesebb volt feredezni,pancsolni,sarazni,gyermekkacajban úszni~~~a felhőtlen boldogságban!)
S felfele a patakocska mentén,az erdő már hosszú szoknyáját elémbe fodrozta és madarai csicsergését dicsekedte fülembe,s szellős fodrait,zöld lombjait lengette felém,s árnyat tartott utamra,kedvesen s kecsesen,Nekem!S azt suttogta oda nekem Ne félj,megvédelek!Jajj a csendemben hogy mennyit beszéltem vele,Erdőmmel,a leggazdagabb rengeteggel...És most boldogan szédülök vissza a Rengetegembe...
(Folyt...)

Bekalitkázlak

Madárkám
megbolondulok érted
bekalitkázlak
és a mélyembe viszlek,
belém merítlek,
mezítlen csendben
SZERETLEK!
Sejted sejtemben
szemem szemedben
lelkem lelkedben
kezem kezedben
ölem öledben...
ÉREZLEK!
Medrem medredben
fényem fényedben
énem énedben
tükröm tükrödben
szépem szépedben
FÉNYEZLEK!
Vérem véredben
hangom hangodban
szavad szavamban...
Folyóm folyódban
óceánsátorban
szerelem barlangban
ÖLÖLLEK!

szendeszerelmed

Tél-ősz

Ráhullt a Tél az Őszre
És egymást átölelte!

Egyik reggel a kislányommal a suliba sietve észreveszem:a földön a hó,a lehullott levelekkel,egymáson,egymásba hajolva,egymásba borult a két évszak,megfogták egymás kezét,sőt átölelték egymást.Szép,csodálatos,szeretik egymást,átveszik egymástól a stafétát,az Időt.A pillanat:amikor egy kicsit együttmaradnak és aztán elbúcsuznak...
Szeretem ezt a két évszakot,nagyon-nagyon...Pedig egyre hidegebb van és fúj a szél,és mégis gyönyörű amikor az Ősz öltöztei a fákat,az erdőt,a tájat,megfesti.Ráleheli a sárgát, barnát,bíbort,vöröset,rozsdásat,szépet.A levelek megöregszenek,ráncai szépen ereznek,színesen.Ívesen lehullanak,s az utcán együtt zörögnek.Ez a legszebb változás az évszakok időjárásában,nagyon szép elmúllás,természetes,élő,érző...a föld ölébe hullasztja megőszült függönyét a megérett öreg,szép Ősz.S ottmaradnak a csupasz levetköztetett Fák,csórén,fázósan állnak megmeredve,a fölbe gyökerezve...Csendben...Várva valamire,valakire!Télre.A másik szépre.Aki fehér takarót ölt rájuk,tisztát,csillogót,ezüstöset,vakítót,fagyasztót...Havat!Szeretem a telet,akkor is ha hideg,talán akkor igazán.Gyermekkoromban sok havat átéltem,boldog voltam,szánkóztam,hógomolyáztam,s ha a Mikulás egy narancsot hozott s kis csokit az is finom volt,jó volt,elég volt!Szeretem a Karácsonyt!Mindig szerettem belesni a házak ablakán,megkukucsálni a karácsonyfa fényét,a másét,a szoba melegét,a Tél melegségét.Télen befelefordulunk,magunkban,ott melegedünk,ott van a kis fényecske,a Nap melege...
Pár napja az égről leszállingóztak a hópihék,angyalka szárnyakon,ráhulltak lelkünkre,megvilágítják bensőnket,és felébred a magunk,egy pici lángocska,tiszta őszinte fényünk,melegünk...S szeretünk!

Ölel~Ős

Szerelmünk bölcsőjében
Te vagy a csecsemőm
~anyaméhben ölelő~
Szendevélyem boldogsága
megszűlt...

Tenyerem bölcsőjében
melengetem
Madárka lelked
~madárszerelmem~

Álmom őrzője,kincsem
vérembe
belém csordult léted
~érző patakom~

Testünk is találkozik
hozzám símulsz
tengerben úszunk
~delfin ölelés~
Szépséges Szeretés~~~~

Mert...

Mert nem látlak
nem érinthetlek
lefelé hajtom fejem
mélybe merítem szemem
beléd merítem lelkem
s benned melegedek...

Szeretést képzelek:
olyat mit adtál
símogattál
finoman belém folydogáltál
s ott maradtál.

Mert vártalak
mert fáztalak
mert láttalak
megcsodáltalak...

Mert megkerestelek
mert megöleltelek
mert megszerettelek.

szerelmes madárkámnak

s~írás

Úgy rám jön a sírás s az írás,hogy ki kell sírjam s írjam magamból,mint ahogy kifolyik a könny szememből,lelkemből kiszületik és kicsordul orcámra,mert fáj s dallá kell tennem,fájdalommá énekelnem,így kiírnom is kell,szavakba öntenem.
Érzelem~szavak...
Igen,meg kell találják egymást,talán így ér össze az Ég s a Föld,s lesz belőle FöldkereksÉg!Annak érezzük kereknek.(LÁtod?Kettős számban beszélek vagy érzek ill.írok és Neked,másadik személyhez szól.Fura,mert egyedüldögélésemben beszélgetek másadmagammal,nem vagyok egyedül,mindig vagyunk és így jó!:))

Szület~ős

Leírnám szásszor is a születést-szülésélményemet,mert jó belé kapaszkodni,jó újra élni boldogságmagzódásomat...Tovább adtam egy életet és még egyet és kívánom azt a kerekséget,gömbölyödő hasamat!Soha ,soha nem feledem...újra és újra megsímogatnám gondolatban.Te is belegömbölyödsz a magzathullámokkal az Univerzum lüktetésében,születésig fejlődő létrejövetelébe.És szálltok együtt magzatoddal a burokban ami végtelen szeretetmelengségben úszik és nő!Nő!Jön,jönni szeret hozzád, oly tisztasággal kívánja ezt édeslelkével,hogy a lebegő lélegzetvételei egyre erőssödnek és kívánják a levegőt,Őt az Isten leheletét,kint itt a színes világban láthatatlan éltető levegőért kiált a Tüdő!Ő, a léleklevegő szívója.Ó jajj Istenem! Valóban hatalmas erők szállnak meg a szülés eljövetelében.Te vagy és követned kell kicsinyed kiszeretnejövésének ritmusát,fájdalmakkal és feszítő nyítási akarásokkal jönni készül,kijönni.
Már jelezte többször,kopogtatott,kezecskéjével,lábacskájával,könyökével:fogok jönni!!
:)Míg jött,addig rengeteg ajtócskát kinyitott s édes lelkecskéjével,lélek~kezecskéjével.Teli teli szépséggel megkristályosodott világokat,szeretetházikókat,lélekbarlangokat,múltban felépített jövőképeket,anyaságos szeretetet.Ő a szerelemgyümölcs,mindig ott élt benned magocskája a te magocskádban...
Szerelmes voltam várandóságomba!Álldot állapotomba,boldogságomban...

Csendemben hajló

Amikor meghalok
akkor is hallok
Amikor meghalok
akkor is érzek
Amikor születek
akkor is hallok
Amikor születek
akkor is félek
Félek,érzek
élek,vérzek
fájok,fázok.
Fények,nesszek
évek,szépek!
Szédülök
fésülök
gubancom
fürösztöm
göndöröm
áztatom
fátyolom
álmodom
meghalok...
Csendemet
meghallom.