Nagyonigéző lelked
haja vízesésként hullt rám,
s megértettem miért,
hisz ott éltél bennem
mint a télben a
havazás
~hógomolyagban gurult az idő~
S te hópelyhes kezedből rámhulltál.
Símogattál
hívogattál.
Tavaszra hóvirágba bújtattál.
Nyárban belémforróssultál,
lelkeddel belémolvadtál.
Az őszben megérintettél.
Érett szöllőgerezdekben belémgöndörültél.
...s rámtaláltál,köszönöm!
Köszönömért!
2007. aug. 4.
2007. aug. 1.
Gyermekekkel
Ég alatt,Veled
Feldúlt életek szempilláit hunyorogtatja az Ég,
Bolyhos felhőivel átsimúl s vonul az Életen.
Fáradt perceket,megsímúlt göncöket
cipelnek s terheit csak fújja-fújja
a szél, a Büszkeség.
Alatta a Duna s én,rád gondolunk...
Megértjük homlokod merengését,
fájdalmát és örömét,
lelked búbánat völgyét.
Így is szép vagy,nem rettentesz el!
Virágok hordják hangod bársonyát,
fák hűs-sége füledbe suttogják az Élet imáját.
Egy kicsi Ősz költözött ide a szívembe,
látom neked is kedves szelídsége.
Mélyül a Csend a hulló levelekben,
vissza vágyik a földbe,a melengségbe...
Ha szomorú is orcád,látom mosolyát,
melengetem s nem hagyom,hogy a szelek elhordják
mélyebbre,mélyebbre belémsimítják...
s esik,esik...jól-esik.
Bolyhos felhőivel átsimúl s vonul az Életen.
Fáradt perceket,megsímúlt göncöket
cipelnek s terheit csak fújja-fújja
a szél, a Büszkeség.
Alatta a Duna s én,rád gondolunk...
Megértjük homlokod merengését,
fájdalmát és örömét,
lelked búbánat völgyét.
Így is szép vagy,nem rettentesz el!
Virágok hordják hangod bársonyát,
fák hűs-sége füledbe suttogják az Élet imáját.
Egy kicsi Ősz költözött ide a szívembe,
látom neked is kedves szelídsége.
Mélyül a Csend a hulló levelekben,
vissza vágyik a földbe,a melengségbe...
Ha szomorú is orcád,látom mosolyát,
melengetem s nem hagyom,hogy a szelek elhordják
mélyebbre,mélyebbre belémsimítják...
s esik,esik...jól-esik.
Szerelemmel
Lebegő
Szálldogáló
gondolatok
korallbarlangban
bandukoló
lovagtenger
szemernyi
homokszóró
ó-emlékeimben
billenő
nőtincsem
csüngő-mell
melengető
öleléssel
elringató
ó-édes.
gondolatok
korallbarlangban
bandukoló
lovagtenger
szemernyi
homokszóró
ó-emlékeimben
billenő
nőtincsem
csüngő-mell
melengető
öleléssel
elringató
ó-édes.
Fáj
Fáj!A hiány cseppje
szemerkél bennem.
Vágyak szenvednek,
álmodnak velem.
Fátylas kelméi az érintés
emlékének,
Osztom a pillanatokat
az örökségnek.
szemerkél bennem.
Vágyak szenvednek,
álmodnak velem.
Fátylas kelméi az érintés
emlékének,
Osztom a pillanatokat
az örökségnek.
Lelkem tánca

Szavak cseppjein
fátylak habjain
hangok színein
lelkek dalain
úszom,úszom
csobbanok,színes
rengetegben járok,
fázok,álomban
pihenek,leheletnyit
leheveredek,leperegnek
évek s percek,
gyűjteményem,s őrizem
kincsem,kavicskás
lepellel befedem
melegség,melegség
könnyek csorognak
langyosan fűrdőzik
testem lelkem,
lebegek
szendergek. (régi álomban)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


